K�pzeletbeli panaszk�nyv

L�tt�l te m�r ennyi feh�ret �cs�m?
Akkor m�r nem is fogsz l�tni, mert megtelik az eg�sz feh�r szar fekete kis szarokkal �s lemaradsz Az �lm�nyr�l.
A lelked is �ppoly fekete, mint e jelent�ktelen bet�k t�mkelege �ltal biztos�tott s�t�t sz�n� t�r feh�r alapon.
Gondold azt, hogy ez a boltod panaszk�nyve!
Volt olyan m�r vagy csak sejt�sed szerint �rintette agyad sz�rke �llom�ny�nak liliputi r�sz�t, hogy a te nyomorult �zleted ki-be baszott panaszk�nyve tot�lis feh�rs�gbe borult? H�t, fiam, kegyetlen leszek.
A panaszk�nyv sosem szokott �res lenni, mert ugye nev�nek �rtelmez�se szerint funkcion�l, teh�t az�rt teremtette a J�isten, hogy a lelkes �s kev�sb� lelkes, h� vagy kev�sb� h� v�s�rl�k kifejts�k n�zeteiket a te szutyok boltod ny�jtotta szolg�ltat�sok soksz�n�s�g�r�l ill. nem soksz�n�s�g�r�l.
Amint m�r kider�lhetett sz�modra, pr�b�ltam ezzel r�ford�tani figyelmed nagy r�sz�t arra, hogy az �zletedbe k�tf�le ember (itt v�s�rl� /olyan egyszer�, �tlagos ember, aki elveri a p�nz�t mindenf�le olcs� vagy dr�ga b�vlira, nem is sejtve addig, am�g haza nem viszi �s ki nem pr�b�lja, hogy b�vli/) j�r:

       1. Olyan lelkes tagok t�m�r�lnek ebbe a sz�nalmas csoportba, akik az�rt j�nnek a te boltnak vagy �zletnek nevezett "int�zm�nyedbe", hogy ott majd biztos tal�lnak maguknak olyan cuccot, amit keresnek. Teh�t hat�rozottan kinyitj�k a boltod ajtaj�t, kacar�sznak egyet ijedten, mikor az ajt� f�l� f�ggesztett sz�lcseng�be bele�tk�zik az ajt� sarka, majd r�gt�n az ut�n a dolog ut�n kapnak, ami�rt j�ttek, vagy szint�gy hat�rozott l�ptekkel sietnek hozz�d, kezet fognak veled, bemutatkoznak �s k�rik a te am�gy semmit nem �r� tan�csodat (de ezt �k m�g nem sejthetik). Teh�t hat�rozott igent mondtak arra, hogy ebben a boltban fognak v�s�rolni, merthogy ez olyan cuki. Majd mikor hazaviszik az �rut (aminek nagyon �r�lnek) �s v�gan haszn�lj�k. P�ld�ul beind�tj�k a kicsinykis villanyvas�tacsk�t, amit valamelyik nagyrabecs�lt �s h�res �zsiai c�g gy�rtott �s n�zik gyermek�k v�gtelen boldog mosoly�t, hallgatj�k kacaj�t el�gedetten.....

       2. Ebbe az ember-(itt v�s�rl�) fajt�ba tartoznak azok a dics� lovagok, akik ny�ltam v�llalj�k, hogy olym�rt�k� ellenszenvet t�pl�lnak a mocsad�k �zleted ir�nt, mint sz�rke szam�r f�lelme a Tv el�tt este, mikor elt�nik a k�dben F�les, a Micimack�ban szerepl� aranyos mesefigura (hozz�teszem, hogy � sokkal aranyosabb �s j�k�p�bb n�lad, de az�rt abban megegyeztek, hogy a farkatok n�ha nincs a hely�n). Ezek olyan aranyos, becs�letes, n�ha f�l�nk, cs�ndes, de n�ha megel�gelt emberek, akik a panaszk�nyvedet telefestik mindenf�le kriksz-kraksszal, amit �k bet�nek h�vnak, de ezt te nem tudhatod. Olyan nagy indulat, harag lakozik nemesi sz�v�kben, mik�zben �rj�k ezeket a sorokat a gy�r�tt, t�pett panaszk�nyvbe (ebb�l arra lehet k�vetkeztetni, hogy rendk�v�l intenz�ven forgatt�k az elm�lt id�kben), amekkor�t te m�g nem pip�lt�l, fiam!
�s am�g �r�lhett�l annak, hogy �r�lt az az apuka, aki a villamos kisvas�tat vette a kicsi fi�nak, nem tudhattad azt, hogy mi t�rt�nt vele azut�n, miut�n hazavitte �s be�zemelte ez a szerencs�tlen ember.
Gondolj bele: miut�n bedugta a konektorba, a csemete v�gan figyelte, hogy r�ja a k�r�ket a cuki kis vas�t. N�zte, figyelte �r�kon �t.... Am�g az apuka �s az anyuka meg nem hallotta a h�l�szob�ba is behallatsz� sisterg�st, majd hangos puffan�st �s a gyerek be nem l�pett koromfekete k�ppel, b�mb�lve, ord�tva, rem�nye veszetten �s az m�g egy lap�ttal r�tett, hogy a sz�leit olyan poz�ci�ban tal�lta, amilyet m�g nem l�tott........
Rem�lem, ebb�l m�r r�j�tt�l, hogy ez az �n t�rt�netem. �s nemcsakhogy kidobtam egy valag p�nzt, m�g a gyermekem lelki vil�ga is odalett... Dupl�n kapta szeg�ny a sorst�l a kegyetlen pofonokat. �s mindez, mi miatt? H�t nem a vas�t miatt, teh�t ink�bb �gy k�rdem, KI miatt t�rt�nt? Na kital�lod? H�t persze! Nem akarod bevallani, de a lelked m�ly�n tudod �s �rzed, hogy r�lad besz�lek!
�n nem tudhatom �s nem is akarom tudni, hogy honnan szerzed az �ruidat, de k�rlek sz�pen, hogy korrig�ld ezeket a bakl�v�seket, mert ha nem teszel magad ellen semmit, akkor soha nem l�tott mennyis�g� fekete bet� fogja tark�tani oly n�pszer� panaszk�nyvedet.
Csak azt mondd meg nekem, hogy most mit csin�ljak a j� min�s�g� de m�r rossz vas�ttal �s ki fogja fizetni a gyerekem pszihoter�piai kezel�s�nek egetver� k�lts�geit? Neked tal�n van annyi p�nzed, hogy kiseg�ts minket, ha m�r egyszer �zsiai c�gekkel �zletelsz! Tudsz seg�teni egy t�nkrement (miattad t�nkre ment) csal�don?

U.I: Az�rt �ltem ink�bb az elektronikus lev�l �ltal ny�jtotta, �zletedn�l j�val sokr�t�bb lehet�s�ggel, mert lehet hogy m�r olyan gazdag vagy, hogy id�d sincs beleolvasni a panaszk�nyvedbe, ezt viszont akarva-akaratlanul is �szre veszed, �s nem tudva, hogy ki �zent szem�lyednek, kiv�ncsian k�nytelen vagy elolvasni.
A m�sik ok, ami�rt ezt a kommunik�ci�s lehet�s�get v�lasztottam: nem akartam l�nyegesen sok bet�t firkantani a panaszk�nyvedbe (hogy m�r a fekete bet�kt�l ne l�sd a feh�r lapokat), mert azt majd �gyis megteszi helyette m�s, a m�sodik v�s�rl�t�pusba tartoz� emberi l�ny (tal�n a fiam vagy csak egyszer� ut�daim, akik el�sz�r az els�, lelkes t�borba tartoztak, de mivel a f�jdalmas csal�d�s megv�ltoztatta vil�gn�zet�ket �s �tt�rtek a m�sodik csoport tagjai k�z� �s most �gy m�k�dnek vagy fognak m�k�dni, mint a hitterjeszt�k: t�zzel �s vassal terjesztik hit�ket (ez esetben boltodr�l alkotott n�zeteiket) a m�s emberek sz�m�ra.

Sz�v�lyes �dv�zlettel:
             
                        Kov�cs J�nos - villanyszerel�

U.I.2.:Szeret�nk, Pityu! Hajr�-hajr�, csak �gy tov�bb!-�s lassan elfogynak a v�s�rl�k a boltodb�l :)

(Nem megt�rt�nt esem�nyek alapj�n) :)

Rep�l�s

A l�ny a hint�ban �l. Ruh�ja al� csap a sz�l �s lengeti. A l�ny zen�t hallgat. Olyan zen�t, ami er�vel van teli, �s gondolkod�sra k�szteti. Nem mond ellent neki. Gondolkodik. Feln�z az �gre. Hol felh�ket l�t, hol k�k eget. A felh�k k�z�tt. A felh�k f�l�tt. V�gyik oda. Fel. Akarja l�tni a csillagj�t is. Lehet, hogy ott lenne otthon. �s soha nem szorongana. De � csak a hint�j�ban �l �s emelkedik, azt�n s�llyed, megint emelkedik, megint s�llyed… Er�sen az �g fel� ford�tja fej�t. Tekintete a felh�k�n, az �gbolton. V�gyik fel az �gbe. De hiszen f�l a magasban, mi�rt is v�gyna?!

A zene sz�l a f�l�ben, mik�zben gondolkodik. Esz�be jut egy fi�. Egy r�gen �lt fi�. Im�dta az eget k�mlelni. �jszak�kat is k�pes volt elt�lteni azzal, hogy a csillagokat figyelte. Meg a Holdat. Amikor megl�tott egy hull�csillagot, akkor r�gt�n k�v�nta is : „Hadd jussak fel az �gbe! A felh�k f�l�! A k�k �g f�l�! A Vil�gmindens�gbe!” Minden v�gya ennyi volt. De f�ljutni oda, ahova akart, m�g abban az id�ben nem lehetett. F�leg nem egy szeg�ny csal�dnak. K�s�bb k�nytelen volt a fi� bel�tni, hogy ez t�nyleg �gy van. „Ha nem juthatok fel oda, h�t nem jutok. De legal�bb hadd k�zel�tsem meg!” – k�v�nta egy ny�ri �jjel megpillantva egy meteort, ami be�rve a l�gk�rbe – meteoritt� v�lva – felvillant, majd elaludt a szikr�ja. Csod�lta a fi� ezeket a dolgokat. Figyelgetni kezdte a rep�l�g�peket, amiket akkoriban k�sz�tettek. „Ezzel a k�zel�be f�rk�zhetek!” A sz�l�k nehezen engedt�k el, mert vesz�lyesnek tartott�k, hogy rep�l�g�pet vezessen. F�ltett�k a sarjukat. Nem akart�k a veszt�t. De ha �gy volt, h�t lest�k a k�v�ns�gait. Tudt�k, hogy enn�l nagyobb v�gya nincs is. Szerett�k �t. Mindenn�l jobban. �gy h�t engedt�k neki, hogy megtanulja r�ptetni azokat a sz�rnyas vackokat. P�r �v alatt teljesen kitanulta az ehhez val� technik�t.

Egy nap, mikor indult haza, megl�tott egy angyalt. Egy olyan gy�ny�r� l�nyt, amilyet m�g sohasem l�tott. Szinte t�nd�k�lt a szem�ben, pedig egyszer� ruha volt rajta. A haj�t l�gyan f�jta a sz�l, ami a fi� szem�ben el�sz�r a tenger vagy foly� l�gy hull�m�nak, majd a felh�k m�g l�gyabb habj�nak l�tszott. Illata is gy�ny�r� volt. J�llehet, csak az � szeme l�tta �gy a l�nyt, hiszen a j�r�kel�k sz� �s tekintet n�lk�l haladtak el mellette. A fi� nem is �rtette, hogy mi�rt. Mintha egy csillagot l�tott volna. Vele �rezhette otthon mag�t. Ebben a vil�gban. Biztosan tudta.

A l�ny fej�ben is ugyanezen gondolatok j�rtak. Egyik�k sem hitte volna, hogy ilyen er�s dolgokra is k�pes az elm�j�k. Ahogy k�zeledtek egym�s fel�, �gy egyre tan�cstalanabbak voltak, hogy vajon most mit k�ne tenni�k. Ment ott t�bbt�z ember, elmentek mellett�k, de �k ketten valahogy nem tudt�k volna ezt egym�ssal megtenni. �s el�rt�k egym�st. Meg�lltak. Belen�ztek egym�s szem�be. M�g mindig nem tudt�k, mi t�v�k legyenek. Azt�n megsz�lalt a fi� : „Szeretn�l rep�lni?” A l�ny nem is lep�d�tt meg a fi� hirtelen k�rd�s�n, �s igent mondott. Visszafordultak. Be�ltek egy rep�l� masin�ba. A fi� magabiztosan felemelte a g�pet. A l�ny f�lt. A magasban. Szinte m�r a k�nnyeivel k�szk�d�tt. Vajon mi�rt sz�llt akkor be?! Mi�rt? Nem akar m�g meghalni. A fi� megk�rdezte: „F�lsz? Akkor csukd be a szemed, sz�molj �tvenig, azt�n nyisd ki �s n�zz k�r�l!” A l�ny megfogadta a fi� tan�cs�t. Amikor kinyitotta a szem�t, mindenn�l szebb panor�ma ny�lt a tekintete el�. „A felh�k! Itt vannak!” most m�r nem f�lt. Gy�ny�r�nek tal�lta. De megmozdulni tov�bbra sem mozdult meg. Csak a feje. A fi� ekkor megsz�lalt: „Ez a v�gyam egyik fele. A m�sikat �n m�r nem val�s�thatom meg.” „Mi�rt?”- k�rdezte a l�ny. „Mert nincs p�nz, sem annyi tud�s, hogy feljussak.” „Feljutni? Hova?” „Oda, ahol az �sszes vil�g megtal�lhat�. Oda, ahol nyugalom van. Oda, ahol okosnak �rezheti mag�t az ember.” „Mert csak � l�tja. Sz�p v�gy.” „Neked van v�gyad?” „�n egy olyan emberre v�gyom, aki mindenn�l jobban szeret. Engem. �s akit �n is szerethetek. �t. Mindenn�l jobban. Szeretn�m, ha adhatn�k v�gre szem�lyes szeretetet. Szeretn�m, ha kit�ntetne � azzal a szeretet�vel, amit csak nekem adhat. �gy �n is csak neki. Csak f�lek, hogy soha nem val�sul meg…” „A te v�gyad sokkal el�rhet�bb, mint az eny�m. A ti�dhez nem kell se p�nz, se tud�s. A ti�dhez csak te kellesz. Egy ilyen teremt�s nem panaszkodhat. K�nnyed�n r� lelsz majd, csak l�gy t�relemmel! Lehet, hogy holnap m�r meg is tal�lod.” „K�sz�n�m a b�ztat�sod, csak n�ha m�r t�nyleg nem hiszem, hogy a boldogs�g egyszer m�g sz�ven tal�l. B�r most valahogy pozit�v hit fogott el. Ebben a helyzetben tudom, hogy egyszer ez m�g meg fog t�rt�nni. Tal�n m�r holnap. Vagy m�g ma.”

Mire besz�dj�k v�get �rt, lesz�lltak a f�ldre. „Van kedved velem n�zni a csillagokat az �jjel?”- k�rdezte a fi�. „Nagyon is.”- felet a l�ny. Akkor bementek a fi� h�z�ba, be a szob�j�ba. Mikor a sz�l�k �rtetlen�l n�ztek a k�t fiatalra �s k�rdezt�k �ket, hogy kit tisztelhetnek ebben az ifj� h�lgyben, v�laszt nem kaptak. M�r csap�dott is az ajt�, �s kin�ztek az ablakb�l, k�mlelt�k az eget. Volt a fi�nak egy t�vcs�ve is, amivel m�g k�zelebbr�l vizsg�lhatt�k az �gi t�nem�nyeket. „L�tod ott azt a csillagot? Az az �n szerencsecsillagom. Ha meghalok, oda akarok jutni. Ott lenn�k otthon. Veled.”- sz�lt a fi�. Az utols� sz� hallat�n egym�sra tekintettek. M�lyen egym�s szem�be n�ztek. A fi� v�gigsim�tott a l�ny haj�n. „Mintha felh� cir�gatn� a kezemet.” A l�ny v�gigsim�totta a fi� arc�t. „Mintha megtal�ltam volna a boldogs�got.” �s megcs�kolt�k egym�st. M�lyen, szenved�lyesen. Sokkal szebben, mint ahogy azokban a korabeli filmekben l�thatt�k. Minden testr�sz�k megborzongott. Szinte reszkettek. Nem akart�k egym�st elengedni. Amikor azonban nagy nehezen elsz�nt�k magukat, az �g fel� n�ztek. Egy mindn�l nagyobb hull�csillag szelte �t az eget. Egyszerre mondt�k a k�v�ns�gukat: „�r�kk�n-�r�kk� �gy maradni. Egy�tt. A vil�gok k�z�tt. Fent.” �jra megcs�kolt�k egym�st. Amikor feln�ztek, a fi� szerencsecsillaga m�g f�nyesebben t�nd�k�lt. H�vogatta �ket. Pulz�lt. Mintha intene fel�j�k. Hogy menjenek. Haza.

Egy nap a fi� a l�ny tisztelet�re egy mindegyikn�l szebb k�rt akart rep�lni. A l�ny nem engedte. Mert �lmodott. Egy nagyon rossz �lmot l�tott. A fi� g�pe felrobbant. Ezt el is mes�lte neki, azonban a fi� biztos volt a dolg�ban. „Csillagom! �lmodni lehet sokf�l�t, de a val�s�g csak egyf�le lehet.” A l�ny m�r s�rt. � is biztos volt a maga igaz�ban. Azt�n a fi� besz�llt a g�pbe. Felrep�lt. Vid�man integetett. A l�ny k�nnyes szemmel intett vissza. A fi� arc�r�l egy pillanatra lefagyott a mosoly. Tekintet�vel �zente szerelm�nek, hogy nincs semmi baj. Majd dobott egy cs�kot. Akkor a l�ny arc�n halv�ny mosoly l�tszott, �s visszadobta a cs�kot. „Ezt a k�rt �rted teszem, Csillagom!” �s elindult �lete legnagyobb �s legmer�szebb r�pt�j�re. K�r�z�tt, fordult, par�d�zott. B�szke volt hogy boldog, s b�tor. �m a kezdetleges m�szerek valami hib�t jeleztek. Megzavarodott a rendszer. A g�p f�st�lni kezdett. A l�ny keservesen s�rt: „Boldogs�gom, ne!” Reszketett a masina. A fi� most kezdte hinni a l�ny szav�t: „�n is ugyan ezt �lmodtam. Csillagom! Bocs�ss meg!” �s felrobbant a g�p. Ekkor a l�ny halotta a fi� hangj�t. De t�voli volt, nem evil�gi. „�n is ugyan ezt �lmodtam. Csillagom! Bocs�ss meg!” A l�ny a f�ldre zuhant. Megszakadt a sz�ve. M�r s�rni sem volt ereje. A k�nnye elfogyott. A l�ny meghalt. Lelk�k egy ragyog� helyen tal�lkozott. Hatalmas boldogs�got �reztek. Pr�b�lt�k egym�s kez�t megfogni, de nem tudt�k. Valami er� nem engedte. Megsz�lalt egy hang. Egy t�voli, �m ann�l hangosabb, melyet mindketten hallottak: „M�g nem lesztek boldogok. M�g nem lehettek v�gleg egym�s�i. �jra egym�sra kell tal�lnotok. Tarts�tok j�l �szben: min�l nagyobb a t�relem, ann�l nagyobb r�zs�t terem!” Ezzel elt�ntek egym�s el�l. Nem l�tt�k t�bb� egym�st. Lelk�k szomor�an vett r�szt egy nagyon hossz� utaz�sban. A l�ny lelke v�g�l egy fi�gyermek kebl�ben pihent meg. A fi�� egy l�ny�ban. Ez a l�ny olyan volt, mint a fi� szerelme. Aki majd egyszer t�nd�kl�v� lesz egy f�rfi szem�ben. �s az a feladata, hogy megtal�lja �nmag�t. A lelke m�sik fel�t.

A l�ny a hint�ban �l. Ruh�ja al� csap a sz�l �s lengeti. A l�ny zen�t hallgat. Olyan zen�t, ami er�vel van teli, �s gondolkod�sra k�szteti. Nem mond ellent neki. Gondolkodik. Feln�z az �gre. Hol felh�ket l�t, hol k�k eget. A felh�k k�z�tt. A felh�k f�l�tt. V�gyik oda. Fel. Akarja l�tni a csillagj�t is. Lehet, hogy ott lenne otthon. �s soha nem szorongana. De � csak a hint�j�ban �l �s emelkedik, azt�n s�llyed, megint emelkedik, megint s�llyed… Er�sen az �g fel� ford�tja fej�t. Tekintete a felh�k�n, az �gbolton. V�gyik fel az �gbe. De hiszen f�l a magasban, mi�rt is v�gyna?!

Az ember mire tud gondolni, amikor azt l�ttya, hogy minden m�sodik felebar�tja TESCO - s zacsk�val rohang�l?
Hm...�rdekes k�rd�s tettem fel az im�nt...
A pufikab�tos men� cs�v� drogd���ler vajda azt gondolja: "Na! Testv�r! Az eny�m m�r kilyukadt! Add oda a ti�det! Jaj, nem te! Te f�rfi vagy. � meg n�. �s kez�ben egy vadi�j TG - s szatyor. R�dhajtok b�bi! (Nem mondom ki, de csak a zacsk�dra hajtok! De az�rt j�k a dud�id is!) Felmegy�nk hozz�nk? (Nem mondom ki, de nem szexet akarok! A zacsk�dat akarom!)"
A k�ly�k fej�ben az zajlik: "Szia! Nem megy�nk f�l hozz�nk �s cser�lget�nk TESCO - s zacsit? Anyuk�d megengedi? (Nem mondom ki, de nem a zacsid�rt akarok veled tal�lkozni! Teccel nekem)!"
Egy Green Peace - es gondolatai: "Meg�r�ltek? Ezt a sok zacsk�t egyszer mind kidobj�k vagy el�getik. Bez�ratni! Sztr�jk! Sztr�jk a TESCO - ellen. Nem mehet ez �gy tov�bb! A m�rt�ktelen m�anyag talajba �s �zonba jut�s�nak netov�bbja! Egyszer majd r�j�nnek, hogy TG -  s zacsk�kat nem lehet enni! (Nem mondom ki, de ennek a bolyg�nak m�r �gyis mindegy...)"
De van, aki azt gondolja: "Zacsk�. Teszk�s. Teszk�szacsk�. Nem menek�lhet�nk el�le. M�r benne vagyunk. Bent a kell�s - k�zep�ben. Nem menek�lhet�nk el�le, mert mint a m�gnes, �gy vonz mag�hoz. Mert g�pek vagyunk. Vasg�pek, amit a vonz a m�gnes. G�pek ir�ny�totta g�pek. Az ember hozta l�tre. Az �tkozott sz�m�t�g�pagy� ember. K�ls�re nagy �s kicsi is lehet. Rengeteg van bel�le. Rengeteg. Csak h�rom sz�nt ismer: el�sz�r az �rtatlan angyali feh�ret, ami miatt megesik rajta a sz�v �s felfigyel r� a szem, majd a vonz� pirosat, ami elcs�b�tja a lelket is �s ahol megtal�lhat� a m�gnes magja, ami vonzza a szerelmes sz�veket, �s v�g�l a s�t�tk�ket, ami csal�d�st okoz a g�peknek. Hazudik a g�peknek. �s ut�na nincs m�s, mint a s�t�t v�gtelen, amib�l nem menek�lhetnek a g�pek.
Nem gy�zhetj�k le. Egy�tt sem. Nem tehet�nk ellene semmit. Mert a g�pek nem is akarnak tenni ellene semmit. Mert rem�nytelen�l szerelmesek. Abban rem�nykednek, hogy egyszer visszaj�n hozz�juk. M�g m�s csak az�rt j�r oda, mert ez van k�zn�l, meg a kisembereknek ez a megfelel�, addig �k szerelm�k hajt�s�ra folyton visszat�rnek Oda. �s nem tudnak ellene tenni semmit. Mert a vas sem tud �nmag�t�l lev�lni a m�gnest�l, ami egyre csak vonzza, csak vonzza, csak vonnzza.....
Tal�n majd lesznek harcosok, akik megszabad�tj�k a g�peket, tal�n nem... �n minden esetre tart�zkodom."